Az automata öntözőrendszer jellemzően a föld alatt dolgozik, ezért a jó és a rossz kialakítás közötti különbség sokáig láthatatlan maradhat. Az egyenetlenül száradó gyep, a folyamatosan nedves ágyás vagy a túl hosszú öntözési idő gyakran már egy korábbi tervezési kompromisszum következménye.
1. A vízforrást mérni kell, nem megbecsülni
A tervezés alapja a rendelkezésre álló vízmennyiség és üzemi nyomás. Nem elég tudni, hogy vezetékes víz, kút vagy tartály áll rendelkezésre. A rendszer működése közbeni értékek számítanak, mert ezek határozzák meg, egyszerre hány szórófej dolgozhat megfelelően.
A kút vízhozama, a szivattyú jelleggörbéje, a csőhálózat veszteségei és a víz minősége mind befolyásolhatják a megoldást. Kútvíznél a szűrésre és az esetleges üledékre is gondolni kell.
2. A kertet öntözési zónákra kell bontani
A gyep, az évelőágyás, a sövény és a friss telepítés vízigénye nem azonos. A napos és az árnyékos területek párolgása is különbözik. Ha minden egy zónára kerül, valamelyik terület jellemzően túl sok vagy túl kevés vizet kap.
Érdemes külön kezelni:
- a különböző öntözési technológiákat, például a szórófejes és csepegtető köröket;
- a jelentősen eltérő benapozottságú részeket;
- a különböző talajú vagy lejtésű területeket;
- a frissen telepített és a már beállt növényállományt.
3. A szórófej típusát a területhez kell választani
A keskeny oldalkert, a szabálytalan alakú gyep és a nagy, nyitott felület más szórófejkiosztást kíván. A cél nem az, hogy minél kevesebb fej legyen, hanem hogy az öntözés egyenletessége megfelelő legyen.
A gyep szórófejes öntözése és az ágyások csepegtetése általában nem csereszabatos. A két megoldás eltérő vízkijuttatással és működési idővel dolgozik, ezért külön zónán célszerű kezelni őket.
4. Az egyenletes lefedettség fontosabb, mint a látványos vízsugár
Egy szórófej önmagában nem egyenletesen nedvesít a teljes sugarában. A rendszerint alkalmazott, egymást átfedő kiosztás célja, hogy a szórófejek egymás gyengébb lefedettségű részeit kiegészítsék.
Ha a fejek túl távol kerülnek egymástól, szeles időben vagy kisebb nyomásváltozásnál gyorsan száraz foltok jelenhetnek meg. Ha rossz szögben dolgoznak, a víz burkolatra, falra vagy kerítésre kerülhet.
5. A csövezésnek és a szerelvényeknek szervizelhetőnek kell maradniuk
A szelepdobozok, szűrők, ürítési pontok és kötési helyek elhelyezése később sok időt takaríthat meg. A hozzáférhetetlen szerelvény nemcsak a javítást nehezíti, hanem egy kisebb hiba felderítését is.
A csőméretezésnél a nyomásveszteséget, a zónák vízigényét és a későbbi bővíthetőséget is érdemes figyelembe venni. A szükségesnél kisebb keresztmetszet kezdetben olcsóbbnak tűnhet, de korlátozhatja a rendszer teljesítményét.
6. A vezérlésnek az időjárást is követnie kell
A fix program csak kiindulópont. Az évszak, a csapadék és a hőmérséklet változásával az öntözési igény is módosul. Egy esőérzékelő vagy időjárás-alapú szabályozás segíthet elkerülni a felesleges indításokat, de a kert időszakos ellenőrzését nem helyettesíti.
Hasznos, ha a vezérlőn zónánként állítható a működési idő, és egyszerűen elvégezhető a szezonális korrekció. Lejtős területen a több rövidebb ciklus csökkentheti az elfolyást.
7. Már a tervezéskor gondolni kell a karbantartásra
A rendszer szezonális indítása, ellenőrzése és téliesítése a hosszú élettartam része. Idővel változhat a növényzet, benőhet egy szórófej környezete, eltömődhet egy fúvóka vagy elállítódhat egy öntözési irány.
A jó dokumentáció – zónakiosztás, szelepek helye, csővezetékek nyomvonala – jelentősen megkönnyíti a későbbi munkát. Ezt érdemes az átadás részének tekinteni.
Mit érdemes előkészíteni az első egyeztetéshez?
- a kert hozzávetőleges mérete vagy helyszínrajza;
- a vízforrás típusa és ismert műszaki adatai;
- a gyep, ágyások és egyéb növényfelületek elhelyezkedése;
- tervezett későbbi bővítések;
- meglévő rendszer esetén a tapasztalt problémák leírása.
A pontos tervezés célja nem a legtöbb alkatrész beépítése, hanem az, hogy minden zóna a saját igényének megfelelő mennyiségű vizet kapjon, kiszámíthatóan és szervizelhető módon.